GARA, (1)
GARA, (1), (gar-a) fn. tt. garát. 1) Hangutánzó, innen lett garál, azaz locsog, fecseg, gar gar hangon cseveg, mint némely madarak. 2) Fenhéjázás, másokat megvető és sértő gőg. Innen lett: garázda. Az első értelemben rokonok vele a latin garrio, corvus, hellen γηρυω, κοραξ, német guarren, girren, szanszkrit gar (kiabál), orosz graiu, olasz gara (verseny) stb. az utóbbiban V. ö. GAR elvont gyököt és székely szót.
