GAR, (1)
GAR, (1), elvont gyök, s eléfordúl gara, garaboncza, garabonczás, garat, garázda, garda szókban; továbbá az idegen nyelvekkel közös garádics, garaboly, garmada szókban, nem különben némely helynevekben. A székelyeknél önálló fn. tt. gar-t, tb. ~ok. Jelent elbizottságot, fenhéjazást, kihágó, veszekedő hányakodást. Nagy garral beszél. Nagy garral van, jár. Rokon vele a hellen γαυραξ, γαυρος, latin grandis, gravis, crassus, cresco.
