FAGY, (2)
FAGY, (2), (l. föntebb) fn. tt. fagy-ot. 1) Kemény hideg, mely a folyó vagy nedves testeket megmerevíti. A kora fagy kárt tett a gyönge vetésekben. Kitenni a húst a fagyra. Megvette a fagy. Fagyvette rongyos koldús. Érezni a fagyot. Megdermedni a nagy fagytól. Őszi fagy, tavaszi fagy. 2) Kemény hideg által megmerevült test. A fagy megbirja a szekeret. Fagygyá vált a víz, sár, kátyol. 3) Jéggel készitett czukrászcsemege, máskép: fagylalt. 4) Átv. ért. az élénkségnek teljes hiánya, akár a társalgásban, akár valamely szellemi műben. Ezen ember merő fagy.
