FAGY, (1)
FAGY, (1), önh. m. fagy-tam, ~tál, ~ott. 1) Személytelenül használva am. merevitő, kemény hideg van. Úgy fagy, szinte csikorog. Az éjjel fagyott. Majd ha fagy, hó lesz nagy. (Km.). 2) Folyó, vagy hig részekkel biró test a kemény hideg miatt megmerevedik. Fagy a víz. A szeszes italok nehezen fagynak. A tálban fenékig fagyott a víz. Befagynak a folyók. Belefagyott, mint a fehérvári béka a kocsonyába. (Km.) Elfagyott keze, lába. Hozzáfagyott a hó a kocsikerékhez. Részegségében megfagyott. 3) Átv. ért. hirtelen támadó indulat, különösen megrettenés, elborzadás miatt a vér mintegy megmerevedik, s eláll. Megfagyott a vér bennem, midőn a nagy veszélyt láttam.
Származékai: fagy (fn.), fagyal, fagyás, fagyaszt, fagylal, faggyú, (= fagy-jú), fagyos, fagytalan stb. Öszvetételei: fagypont, fagyrepedék, át-, be-, bele-, el-, fel-, hozzá-, körül-, le-, meg-, öszve-, reá-, szét-fagy stb.
Azonosnak látszik a magyar fog igével, minthogy a hideg fagyasztás által mintegy megfogja, megköti, megmerevíti a folyékony testeket; így az egészen rokon hangú hellén πηγνυμι am. merevítem; innen különösen: fagylalom, ettől: πηγας valami merevített; különösen: dér, finnűl: pakkainen.
