ÉN, (2)
ÉN, (2), fn. tt. én-t. Bölcsészeti szélesb ért. am. saját maga a bölcselkedő, mint emberi lény, ellentétül minden egyéb, kivüle létező lényeknek. Énem. éned, éne, azaz én lényem, te lényed, ő lénye. Szorosb és elvont ért. szellemi lény, eredeti, tiszta általánosságban, s egyénileg véve. Az ént megkülönböztetni a nem éntől. Énen kezdeni a bölcselkedést. Én gondolkodom, tehát vagyok.
