BÁL
BÁL, önálló gyök és fn. tt. bál-t, tb. ~ok. 1) Tánczvigalom. Álarczos bál. Farsangi jótékony czélu bál. Ezen érteményben azon hasonló gyökü szók osztályába tartozik, melyek kerengést, forgást, ideoda mozgást jelentenek, milyenek: bolyog, bellőke, billeg, s egyeznek vele a szanszkrit vaill (fordít), latin volvo, hellen βαλλιζω, német Ball, walzen, franczia bal, balet, török balo stb. Ide sorozhatók általán azon l gyökhangu szók, melyek haladó mozgásra, illegésre vonatkoznak; V. ö. L, gyökhang. 2) Csomagba kötött, tekercsbe szedett, göngyölgetett holmi szövetek, papirnemüek stb. öszvege. Tíz bál papiros. Ez értemény szerint rokoni a magyar pólya, bula, bulál, bulázó, a hellen παλλα, franczia balle, boule, német Ball, stb.
