ÁLLAT, (1)
ÁLLAT, (1), (áll-at) fn. tt. állat-ot. I. A régieknél am. állomány (substantia), lényeg (essentia). Az Isten állatában egy, személyében három. Háromság a személyekben, egy istenség állatban. Krisztina legendája. Én tőlem, ki állatom szerént szeretet vagyok. Debreczeni legendás könyv. Kitek kedig gondolván toldhat ő állatjához egy sengnyit? azaz testének egész állományához, termetéhez. És mikoron mind az hármat állatjára (termetére) megnézte volna. Pesti Gábor meséi. Hol voltanak a nevezetes óriások, kik kezdettől fogván nagy állatúak (magnae staturae) voltanak. Bécsi cod. Előszerbeli egyházak minden állatban (állapot, status) valának jobbak mint mostan. Érsekújvári cod. Megismeré állatjából (állapotjából) hogy kimulnék ez világból. Sz. Katalin verses legendája. Továbbá ugyan a régieknél am. általán véve állapot és dolog (res). És ez tömlöczbe tartatnak három álladbeli (állapotbeli) embörök fogván. Góry-codex. Ki neki az állatot (dolgot) mondotta vala. Mardocheus ez állatnak emlékezetét irásokba adá. Mely állat az ó históriákból is bizonyittatik. Bécsi cod. Sokak akarák szerzeniek ez állatoknak mondékit, (multi conati sunt ordinare narrationem rerum). Münch. cod. II. Ujabbkori, és mai közönséges értelemben. 1) Minden élő lény, mely érez és önerejéből mozog, hajdan: lelkes állat, vagy csak: lelkes. Emlős, szárnyas, csúszómászó, gerinczes, gerincztelen, szárazföldi, vízi állatok. Okos, oktalan, emberi, asszonyi állat. Állat-e, vagy szerzet? Km. Szorosb ért. az ember kivételével minden más érző, és mozgó lény. Oktalan állat. Állatnál alábbvaló. Állatokat tartani, nevelni, szaporítani. Vad, szelid, házi állatok.
Mi a I. pont alatti állat elemzését illeti, gyöke azon áll, mely átv. értelemben am. bizonyos részekből van szerkesztve, pl. az ember testből és lélekből áll, azaz lényegét test és lélek teszi. A II. pont alatti állat eredete kétfélekép elemezhető, vagy a föntebbi ige tulajdon jelentéséből, mennyire az állatok mint élő lények legtöbb nemei lábakon állanak és mozognak, vagy pedig a lélekzést utánzó természeti á áh hangból lett ál, áhl, áll ige, miszerint állat annyi volna, mint lélekző lény, oly észjárással, mint a latin anima és animal. Képzőjére nézve azon at et osztályuak közé tartozik, melyek nem elvont, hanem öszszerü dolgokat jelentenek, mint: kuvat, követ, evet. A finn eläin, elän (= élek) szótól ered. A persában ola (Beregszászi). Figyelmet érdemel a góth ala = elleni.
