AZON
AZON, (az-on) (2), névmás, s nem egyéb, mint az on bőségi raggal megtoldott az mutató névmás. Élünk vele, midőn jelző gyanánt használjuk bizonyos név vagy igehatározó előtt. Azon ember nekem nem tetszik. Azon házba megyek lakni, melyet most építenek. Azon módon, azon okból. A toldalék on tulajdonkép a mutató a az-t helyettesíti. pl. Azon ló az enyém = az a ló. Azon emberben nem bizom = abban az emberben. Jelent annyit is, mint: ugyanazon.
