AZON
AZON, (az-on) (1), ih. Amiatt, afölött, azért, azt illetőleg, arra vonatkozva. Azon töprenkedik, azon töri fejét, azon aggódik, azon búsul, hogy.... Azon van, hogy igéretét mielőbb teljesítse. Azon kéri az Istent, hogy szabaduljon meg. Azon igen tudok nevetni, örülni, boszonkodni. Néha fölcserélhető rajta-val, pl. Mindenkép rajta leszek = azon leszek. Nem nevet rajta = azon nem nevet. Töri rajta a fejét.
