~ AT, (3)
~ AT, (3), tárgyeseti rag, egyesszámban at, et, ět, öt változattal, hangrendi szabályok szerint az illető név többesszámának hangzójához alkalmazkodva, pl. ház-ak, ház-at, fel-ek, fel-et, szěm-ěk, szěm-ět, bot-ok, bot-ot, körm-ök, körm-öt. A többeszámban csak kétágu at, et, pl. házak-at, botok-at, húrok-at, felek-et, szěměk-et, őrök-et, bürük-et. Hosszú önhangzók után egyszerű-t, pl. kopó-t, sarló-t, kópé-t, málé-t, gümö-t, szütyő-t; a e után egygyé olvadva leszen át ét, pl. kapát, kaszát, kepét, kefét; i u ü után egyszerü t: tepszi-t, gugyi-t, kapu-t, hamu-t, köpü-t, csöpü-t. – Az as es stb. képzőjü főnevek után rendesen t, mint: fazekas-t, nyáras-t (erdő), szilas-t (erdő), fenyves-t, üvegěs-t (mester-ember), lakatos-t (mesterember), kőrös-t (fa); melléknevek után pedig szokottabban egyszerü t, de terjedt tájszokás szerint at et is, pl. magas-t vagy magas-at, szálas-t vagy szálas-at, népes-t vagy népes-et, törős-t vagy tőrös-et, stb. Ha tehát ugyanazon szó főnév is, melléknév is, első esetben csak t-vel, másodikban mindkétfélekép ragozható, pl. láttam a szomszéd kalapos-t (mesterembert), nem kalaposat; ellenben: azt a sipkás gyereket hívd ide, nem azt a kalapos-t vagy kalaposat. Így: nyerges-t, asztalos-t, üveges-t, lakatos-t, (t. i. mesterember-t). Hasonló szabály áll némely más képzőjü fő és melléknevekre nézve is, melyek tárgyeseti és többesszámbeli ragjai mindig följegyezve találtatnak.
