~ AT, (1)
~ AT, (1), igeképző, magashangon et. Képez, a) míveltetőket egytagu gyök- és törzsigékből, melyek ik hozzátétellel külszenvedők lesznek, pl. csuk, csuk-at, csuk-atik; fon, fon-at, fon-atik; mond, mond-at, mond-atik; ver, ver-et, ver-etik; ken, ken-et, ken-etik; önt, önt-et, önt-etik. Jelentése: az illető cselekvést más által hajtja végre, más által teteti, péld. parancsolva, rendelve, meghagyva, kényszerítve stb. b) Gyakorlatos g középképző után ggakorlatos cselekvőket: lát, lát-og-at; sodor, sodor-g-at; szed, szed-ěg-et; üt, üt-ög-et. Értelme: gyakran teszi azt, amit a gyök vagy törzsige jelent, pl. lát-og-at = gyakran teszi a látást, sodor-g-at a sodrást gyakran teszi stb. c) Önható gyakorlatos igékből miveltetőket: kong, kong-at; csikorg, csikorg-at; reng, reng-et; csörg, csörg-et, azaz eszközli, teszi, hogy valami kongjon, csikorogjon, rengjen, csörögjön. d) Némely kedélyhang-utánzókból egyszerű önhatókat képez, mint: jajg-at, ujjong-at, kurjog-at, ug-at, rigy-et, nyir-et, bég-et, nev-et. e) Néha egyszerű áthatókat: mut-at, kut-at, sir-at, vez-et, köv-et, melyek közől némelyekben al el képzővel váltakozik, mint: szer-et, elavultan szer-el, honnan szer-elem; mut-at, régiesen mut-al; sir-at, sir-al, honnan sir-alom; irg-at, irg-al, irg-alom. f) Ezen önhatókban: reszket, viszket, siet, tulajdonkép az önhatókat képezni szokott ed helyett áll: reszked, viszked, sied.
Mindezekben a közvetlen vagy közvetett tevés alapeszméje rejlik, s nem egyéb mint a tě-sz ige tě gyöke fordított alakban: et, mélyhangon at. Miről öszvefüggőleg és részletesen tárgyalva, l. ~ T, mint képző.
