AGG, (1)
AGG, (1) mn. tt. agg-ot. A régieknél, mint Molnár Albertnél is, hol két hol egy g-vel fordúl elő: agkofa, aglant, agnő. A székelyek szinte mondják: ag eb. Van Ag családnév Érsekújvárott. Értelme: ócska, vén, törődött, régi, avúlt, mintegy avag hosszasabban avatag. Agg fű, agg széna, mely első növés valamely évben, s különbözik a sarjutól, mint újabb fiatalabb növéstől. Agg dada, vén asszony. Agg lamos, öregapa a menyekzőben. Agg lant, vén banya. Egy agg lant van Gyöngyös táján. Faludi. Agg legény, a ki a házasság ifju korát átugrotta. Agg ló. Gyakran agg lovon verik agyon a farkast. Km. Agg róka. Nehéz az agg rókát tőrbe ejteni. Km. Agg szó, de igaz, így nevezi Pázmán a közmondást. Agg ellenség, a régieknél = ördög.
„Romok között erőtlen agg
Apák lézengenek.“
Apák lézengenek.“
| Bajza. |
Agg vitéz. Agg eb. Késő az agg ebet tánczra tanítani. Km. Agg ebnek, vén szolgának egy a fizetése. Km. Nem agg ebnek való a csontrágás. Km. Agg erdő. Agg tölgy.
„Az agg erdőben aludtam el
Egy lombos tölgynek alatta,
Zaj támada az agg tölgy lombjai közt,
S elverte szememről álmomat.“
Egy lombos tölgynek alatta,
Zaj támada az agg tölgy lombjai közt,
S elverte szememről álmomat.“
| Kazinczy Ferencz. |
Minthogy az agg mint mn. csak vén korra, nagy időre vonatkozik: innen is valószinű, hogy az agg igének is ez a tulajd. eredeti értelme.
A lapp nyelvben aigie = ős, a finnben akka = vén asszony, ős anya, a szanszkritben is akká, annyi mint anya, nagyanya, melyekkel ismét öszveüt magas hangon a magyar egyszerűbb ük; ide tartozik a török ökszüz (= árva) is, melyben szüz (sziz) viszonyrag am. nélkül, nélküli (vesztett, fosztott), ökszüz tehát nem más, mint ük- vagy akká-szüz am. anyavesztett. Nem hibázunk, ha a török aga vagy agha szót is ide igtatjuk, mely ott am. úr. S nem származhatott-e ez agg-ból épen úgy mint a franczai seigneur, sieur, monsieur, olasz signor, a latin senior-ból? Előfordúl még a törökben ik, mely régit, öreget, s ak, mely fehéret, szürkét jelent; és vajjon nem jellemzi-e ez szinte az agg kort? Meg kell még jegyeznünk, hogy a föntebbi szanszkrit akká szót Eichoff az acs, becs, becsül, tisztel gyökből származtatja, s ehez sorozza a német Acht, achten szókat is. A tisztelet, becsület is mindig egyik tulajdonítmánya volt a régiségnek, aggságnak (bár ezt napjainkban kevésbé tapasztaljuk), innen a ,tisztes régiség‘ szójárás a magyar nyelvben.
