zivataros
zivataros melléknév -an, -abb
1. Olyan <idő(szak)>, amikor zivatar(ok) dúl(nak), tombol(nak). Zivataros napok; zivataros éjszaka, évszak, nyár, ősz. Három árva sír magában, Elhagyott sötét szobában; Zivataros hideg éj van, Édesanyjuk künn a sírban. (Gyulai Pál) || a. Olyan <idő(járás)>, amelyre a gyakori v. sűrű zivatarok jellemzők. Zivataros időjárás. Zivatarosra fordult az idő. Künn csúnya, zivataros idő berzenkedik. (Eötvös Károly) || b. Zivatart hozó, zivatarral fenyegető v. járó <időjárási, légköri jelenség>. Zivataros égalja, eső, havazás, hóesés, szél, zápor. Égi fényt vetnek setét szíveinkre, mint a zivataros felhők közül egyszerre kimosolyodott hold. (Berzsenyi Dániel) Percek alatt zivataros fergeteg támadt. (Krúdy Gyula)
2. (átvitt értelemben, választékos) Veszedelmekkel, megpróbáltatásokkal, válságokkal, történelmi fordulatokkal teli <korszak>; válságos. Zivataros (év)századok. Hymnus. A magyar nép zivataros századaiból. (Kölcsey Ferenc) Én az átalakítandott felsőtáblát egy időre megtartandónak vélném, villámhárítóul e zivataros korban. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben, választékos) Sok nyugtalansággal, izgalommal, robbanásig feszülő indulatokkal teli <(lelki)állapot>; izgatott. Zivataros hangulat, kedélyállapot, lelkiállapot. Neje … reszkető ajkainak duzzogása által láthatóvá teszi zivataros kedélyét. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben, ritka) Bonyodalmakkal, vitákkal, összeütközésekkel, veszekedéssel teli esemény(sor); izgalmas, lármás. Zivataros értekezlet, gyűlés, jelenet, ülés.
3. <Cifra káromkodásban, szitkozódásban, elhomályosult jelentéstartalommal>. Azt a rézcsillagos zivataros istennyiláját ennek a cudar világnak! (Gárdonyi Géza)
