zilált
zilált melléknév -an, -abb (választékos)
1. Olyan <haj(fürt), szakáll, hosszú szőrzet>, amely nincs megfésülve, elrendezve, hanem rendetlenül szálaira bomlott, össze van zilálva, kuszálva; kuszált. Zilált fürtök, haj, sörény. Őszbe fordul a zilált haj, Már nem holló, nem is ében. (Arany János) Sötétbarna nagy haja … zilált frizurában volt a fején. (Móricz Zsigmond) || a. Dúlt, megviselt, rendetlen <arcvonások, külső megjelenés, öltözet>. Zilált külsejű idegen. || b. Rendetlenül összekeveredett, zűrzavaros <csoport>. Szemed zilált csoportot lát csak odalent. (Madách Imre) Amint egy zilált karaván eltűnt, már nyomban jön a másik. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Olyan <dolog>, ami korábbi rendezettségét, szilárdságát elvesztette; kuszált, zavaros. Zilált állapot, helyzet, || a. (ritka) Ilyen helyzetben, állapotban levő <közösség, ország>. Az öccsének, Miksának ki kellett vándorolni abba a zilált Mexikóba, hogy felakasszák. (Móricz Zsigmond) || b. (átvitt értelemben, rosszalló) Bonyolult, zavaros, bizonytalan és rendsz. adósságokkal terhelt anyagi helyzet. Zilált vagyoni állapot; zilált körülmények, viszonyok. Önnek a vagyoni helyzete nagyon zilált? (Jókai Mór) || c. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Olyan <dolog>, amely(b)en nem lehet eligazodni; rendezetlen, áttekinthetetlen, zavaros. Kezei végigfutkostak az ábrándos húrokon, zilált hangzavart pöngetve. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, kissé rosszalló) Összpontosításra, rendszeres, fegyelmezett, nyugodt tevékenységre képtelen <lelkiállapot>, szabálytalan, rendszertelen, kapkodó (lefolyású) <működés, folyamat, megnyilvánulás>; nyugtalan, zavart, szétszórt. Zilált figyelme kezd egy csomóba gyűlni. (Kemény Zsigmond) [Ének a pesti ligetről.] Úgy összeillünk párosan mi: Kopott ember, kopott liget. | Már útja is … Zilált kedélyhez jól talál. (Arany János)
