zárkózott
zárkózott melléknév -an, -abb, (régies) zárkozott
1. Olyan <személy>, aki magába zárkózik, elkülönül az emberektől, nem keresi társaságukat, aki bajait, gondolatait, nem nyilvánítja, nem közli velük, érzelmeit magába fojtja; nem közlékeny, hallgatag. Zárkózott ember, gyerek, lélek. A vénasszony nagyon zárkózott volt, senkivel nem állott szóba. (Mikszáth Kálmán) A zárkózott ember hirtelen idegessége tört ki belőle a hosszú, dacos és hallgatag éveken át fölgyűlt idegesség. (Babits Mihály) || a. Ilyen emberre valló, jellemző. Zárkózott jellem, magatartás, természet, viselkedés. Zárkózott életet él. Nagyon zárkózottan viselkedik. [Petőfi] megjelenése komor, zárkózott volt: inkább visszautasító, mint barátságos. (Jókai Mór) Zárkozottabb – nem olyan mint régen, Ritkán látni virágos kertjében. (Kiss József)
2. (ritka) A világtól elkülönült, ridegen előkelő. A ház külseje … csendes, zárkózott képet mutat. (Jókai Mór)
