zárkózottság
zárkózottság [tárgyas v. ccs] főnév -ot, -a (csak egyes számban), (régies) zárkozottság
1. A zárkózott (1,a) melléknévvel kifejezett (emberi, jellembeli) tulajdonság, állapot; vkinek zárkózott volta. Elutasító, hideg zárkózottság; jellemének, viselkedésének zárkózottsága; kilép zárkózottságából; megérzi vkinek a zárkózottságát. Az apa zárkozottságát szeszélynek tulajdonította. (Kemény Zsigmond) Az ő hűtlensége az urához sohasem volt más, csak a saját magába … begubózó nő zárkózottsága. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Elzárkózás, elkülönülés. A kastély zárkózottsága. Mondd, mit szerettek ti itt? A salonjaitok zárkózottságát. (Justh Zsigmond)
