vontatott
vontatott melléknév -an, -abb
1. Olyan, amit, akit vontatnak v. vontattak. A vontatott hajó csak lassan haladt előre.
2. (átvitt értelemben, kissé választékos) Olyan <cselekvés, esemény, folyamat>, amely lassabban folyik a szokottnál, a vártnál, megakadásokkal halad csak tovább; nehézkes, akadozó. Vontatott beszélgetés, forgalom, munkamenet, ügykezelés; a dráma vontatott cselekménye. Vontatottan folyik a munka. Vontatottan haladnak előre a tárgyalások. [A színmű] nem maradt a műsor állandó darabja zavaros és vontatott cselekvénye miatt. (Gyulai Pál) Vontatott társalgás indult meg. (Mikszáth Kálmán) Rövid, vontatott beszélgetés után … már kereste az ürügyet, hogy elmehessen. (Nagy Lajos)
3. (választékos) A rendesnél, a megszokottnál lassúbb <hang, beszéd>; elnyújtott. Vontatott kiáltás, vezényszó; vontatott hangon, vontatott kiejtéssel beszél; vontatottan énekel. És nem jött meg eddig senki? – Jött innen-onnan – felelte Varsányi vontatottan. (Gárdonyi Géza) Az erdő csendje dongva verte vissza a … bagoly vontatott hangját. (Bársony István) || a. (átvitt értelemben, ritka) Nehézkes, nem eleven <fogalmazás, stílus>. Vontatott körmondatok. Bethlen Farkas uram minden … fáradsága kárba veszett Maurocordato vontatott, egykedvű átfordításában. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Húzódozó, nem szíves <magatartás, viselkedés>. Megvetette a langymelegséget, a vontatott kelletlenséget, önző kényelmeskedést. (Vajda János) Vontatott lomhasággal kísérte anyját. (Tolnai Lajos)
vontatottság.
