vonít [2]
vonít [2] tárgyas ige -ott, -son; -ani v. -ni (elavult)
<Ember, állat a testén vmely részt> hirtelen megránt, megvon, félrehúz, félrevon. Vállat vonít: gyors mozdulattal, hirtelen vállat von. Lejteget a párduc, s agyarogva [= agyarkodva] vonítja bajúszát. (Vörösmarty Mihály) Hidegen vonítasz a dologra vállat. (Arany János)
Igekötős igék: megvonít.
