vonatkoztat
vonatkoztat tárgyas ige -tam, -ott, ..asson (választékos)
1. <Kijelentést, észlelést> kapcsolatba hoz vkivel, vmivel. Magára vonatkoztat vmit. Amit fél füllel hallott, azt a barátjára vonatkoztatta. A rosszul alkalmazott közmondás zavarba hozta az igazgatót és mindenkit. Nem tudták … kire, mire kell vonatkoztatni. (Kosztolányi Dezső)
2. (hivatalos) Vmit vonatkoztat vkire, vmire: vmely rendelkezésnek, szabálynak az érvényét kiterjeszti rá. Próbáljuk ezt a törvényszerűséget erre az esetre vonatkoztatni. Főnöke a legutóbb kiadott rendeletet őrá is vonatkoztatta.
vonatkoztatás; vonatkoztató; vonatkoztatott.
