vitézség
vitézség [ss; z-s] főnév -et, -e [ë, e]
1. A vitéz (I. 1) melléknévvel kifejezett (jellembeli) tulajdonság; harci bátorság. Vitézség a katona ékessége, fő erénye. Vitézséggel lehet csak győzni. || a. Vkinek, vminek vitéz (I. 1, 1a) volta. A huszárok, a katonák vitézsége; magatartásának, tettének vitézsége. A sereg vitézsége biztosítja a győzelmet. Vitézségéről csodákat, legendákat beszélnek. Egriek! vitézek …, Kiknek vitézségét minden föld beszéli, … | Istennek ajánlva légyetek immár ti. (Balassi Bálint) Édes apámnak is hallám vitézségét: Hát csak én gyaláznám meg a nemzetségét? (Arany János)
2. Vitéz (I. 1a) magatartás, viselkedés, vitéz(i) cselekedet. Hányszor elbeszélted apám vitézségét! … (Arany János) || a. (régies, költői) Vitézkedés (1), bátor küzdelem, küzdés. Végre ha elvégzed földi vitézséged, | … invalidus [= rokkant] fővel a sír befog téged. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) A vitézek (II. 1–2) összessége. Zsigmond király nagy kevélyen Végignéz a vitézségen. (Petőfi Sándor) A vitézség oldalán most Thurzó Elek királyi főtárnokmester szólalt meg. (Krúdy Gyula)
vitézségű.
