visszaugrik
visszaugrik tárgyatlan ige
1. <Ember, állat> előbbi helyére ugrik, gyors mozdulattal előbbi helyén terem. Szó nélkül ugrott vissza a géphez. Ugorj vissza az árokba! A macska visszaugrott a sarokba. Harmadszor vág … Csabára, | Visszaugrik az a körnek határára. (Vörösmarty Mihály) Visszaugrott egy jaguár ügyességével. (Mikszáth Kálmán) A puli visszaugrott, mint a lapda. (Móra Ferenc) || a. Mozgásával ellenkező irányba, hátrafelé ugrik. A csúfolódó gyerek visszaugrott az udvarba. || b. <Tárgy, eszköz rugalmasság v. vmilyen erő, lökés következtében> hirtelen előbbi helyén terem; visszapattan. Visszaugrik a zsebkés pengéje, a földre ütött labda. || c. <Tárgy, eszköz> hirtelen hátrafelé mozdul. Elsütés közben az ágyú visszaugrik.
2. (bizalmas, túlzó) <Személy> gyorsan, sietve visszamegy. Ugorj csak vissza a zsebkendőmért!
3. (átvitt értelemben) <Rugalmas test, anyag összenyomás, húzás v. gyűrés után a rá ható erő megszűntével> hirtelen előbbi állapotát, térfogatát kapja vissza. A benyomott gumilabda visszaugrik. A széthúzott rugó visszaugrik.
4. (átvitt értelemben) <Vmely eseménysor(ozat) elmondásában az elbeszélő vmely régibb eseményre v. az eseménysor(ozat)nak egy korábbi mozzanatára> hirtelen visszatér, azt említi, arról beszél, azt ábrázolja. Az események elbeszélésében kétszer visszaugrott az előzményekre. A film a legizgalmasabb jelenetnél visszaugrott a hős gyermekkorába.
visszaugrás; visszaugró; visszaugrott.
