visszatűz
visszatűz ige
1. tárgyas Előbbi helyére tűz (1, 4) vmit. Gombostűvel visszatűz vmit a helyére. A leány a kihullott virágot visszatűzte a hajába. Megragadta a feszületet …, egy az oltáron levő nyílásba … tűzve azt vissza. (Jókai Mór)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben) Visszatűz vmire: <lemenő nap> utolsó fényével megvilágít vmit. A nap utolsó sugarai visszatűztek a hegycsúcsra.
visszatűzés; visszatűzet; visszatűzhető; visszatűző; visszatűzöget; visszatűzött.
