visszatetsző
visszatetsző [visszateccő] melléknév -n v. -en [e] (választékos)
Olyan, ami visszatetszik (1); visszatetszést keltő, nem tetsző, ellenszenves. Visszatetsző beszéd, magatartás; visszatetszőnek tart, érez vki vmit. Csúnya arc, de nem visszatetsző. Ez a szokás visszatetszőnek látszik előttem. Levélben visszatetsző … a szónokias értekező stil. (Arany János) Ha rossz kedvét látod, ne faggasd, mi baja! olyankor a legkedvesebb arc is visszatetsző. (Jókai Mór)
