visszatetszik
visszatetszik tárgyatlan ige
1. (választékos, régies) Kellemetlen, kedvezőtlen benyomást, rossz hatást, ellenszenvet kelt vkiben (vmi), nem tetszik. A beszéd visszatetszett a hallgatóságnak. Az ilyen ajándék nekünk visszatetszik, és mi asszonyhoz illendő ajándéknak tartjuk. (Mikes Kelemen) [Az] utak s e fák, melyekről minden száraz ág levétetett, visszatetszettek neki. (Eötvös József) Az … udvarlóktól környezett színésznő kacérsága visszatetszett neki. (Gyulai Pál)
2. (ritka) Visszatükröződik, látszik, mutatkozik. A patakok … tóvá egyesültek, melynek csendes … tüköréből az erdő borította hegyoldalak visszképe tetszett vissza. (Jókai Mór)
visszatetszhető.
