visszaszorít
visszaszorít tárgyas ige
1. (ritka) <A barátság, jóindulat, szerelmi vonzalom jeléül szorítást, főleg erős kézfogást> szorítással viszonoz. Visszaszorította a karját, a kezét. Már erre … kezet kellett szorítani vele. Amaz visszaszorította szívélyesen. (Jókai Mór) A művésznő oly édesen szorítja meg a … szerkesztő karját, hogy az nem teheti, hogy még jobban vissza ne szorítsa. (Tolnai Lajos) Kissé magamhoz szorítottam a [leány] karját … ő visszaszorított. (Nagy Lajos)
2. <Embertömeget> erőszakosan, fegyverrel visszavonulásra kényszerít; visszanyom. Visszaszorítja az ellenséget. Ő maga szóval is és példával is úgy megy előttök, | Hogy vezetése után Bors népét visszaszorítják. (Vörösmarty Mihály) Hol az olasz támad és Lajos a védő, | Hol visszaszorítja makacs ellenét ő. (Arany János) || a. <Anyagi tömeget, természeti erőt> korlátok közé szorít, régebbi, eredeti területére korlátoz, kényszerít (vissza). Az árvizet sikerült visszaszorítani.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Érzelmet, érzelmi v. gondolati tartalmat> nem enged megnyilvánulni; elfojt, visszafojt. Lehet-e visszaszorítani egyéniségét is annyira, hogy asszony legyen? … (Justh Zsigmond) Könny futott le az arcán, s nevetéssel szorította vissza a könnyeit. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben) Visszaszorít vkit, vmit: vkinek v. vmely hatalmi csoportnak az érvényesülését erővel megakadályozza. Visszaszorítottuk a reakciót. A gazdasági életben fokozatosan visszaszorítottuk a tőkéseket. || a. (átvitt értelemben) Vmely előnytől megfoszt, a haladásban, érvényesülésben háttérbe szorít, hátravet vkit. Visszaszorították az első helyről, a vezetőségből.
visszaszorítás; visszaszorítható; visszaszorító; visszaszorított; visszaszoríttat.
