visszaszólít
visszaszólít tárgyas ige (kissé választékos)
1. <Távozó v. eltávozott személyt> élőszóval felszólít, hogy térjen vissza kiindulási helyére; visszahív. Elindult, de felesége visszaszólította.
2. (átvitt értelemben) <Vmely körülmény, ügy, kötelesség> arra késztet vkit, hogy vhova visszamenjen; visszahív. A kötelesség csakhamar visszaszólította a fővárosba. Sok ideig visszavonultam a művészi pályáról … A hatvanas évek mozgalmas napjai szólítottak ismét vissza. (Jókai Mór)
visszaszólítás; visszaszólítható; visszaszólító; visszaszólított; visszaszólíttat.
