vigyázó
vigyázó melléknév és főnév
I. melléknév (ritka) -bb (régies, választékos) Olyan, aki, ami vigyáz; éber, figyelmes, óvatos. Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri, Jertek s hogy sorsotok előre nézzétek, | Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! (Bacsányi János) Oh légy vigyázóbb drága életedre; Tudod, hogy az már nem csupán tiéd. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév -t, -ja
Általában az, aki vigyáz (I. 1–4).
1. (régies) Őr, megfigyelő, felügyelő. A jó vezér … Küld vigyázót, előörsöt. (Arany János) || a. (ritka, költői) Az az ember, aki éber szemmel és aggódó lélekkel figyeli vmely emberi közösség életét. Szegény magyar nemzet, … egyedül legyek-e én őrállód, vigyázód, ki megjelentsem veszedelmedet? (Zrínyi Miklós) Vigyázók, hiába vigyáztok, óh, jaj, vigyázók, hiába vigyázunk, mert újra és újra leesik a sárba az Embernek arca. (Ady Endre)
2. (iskolai, bizalmas) Az a tanuló, aki a tanító v. a tanár érkezéséig ügyel arra, hogy a tanteremben csend és rend legyen; felvigyázó. Vili a dobogó tanári székére pattanva karmesterként verte a taktust … Ő volt a vigyázó. Novák Antal itt, a nyolcadikban se szüntette meg ezt a kisdiákos intézményt. (Kosztolányi Dezső)
3. (hivatalos) <1952-ig a pénzügyőröknél> a második legalacsonyabb rendfokozatot viselő segédtiszt v. ritk. ilyen rendfokozat: vigyázóvá léptették elő. Vigyázó volt a rangja.
Szóösszetétel(ek): vigyázótorony.
vigyázói; vigyázóság.
