vasorrú
vasorrú [s-o] melléknév
1. <Csak ezekben az állandósult szókapcsolatokban:> Vasorrú bába v. (ritka) banya: a) <népmesékben> ellenséges, gonosz indulatú, csúnya, boszorkányféle, gyak. emberhússal élő vénasszony, akinek hegyes (vas)orra van. Jancsit és Juliskát becsalta magához a vasorrú bába. Meséljen valamit, hogy az isten is áldja meg! kiálta föl Katica … Pengő Péter uram … engedett az általános kívánságnak. Most már csak az volt a kérdés, hogy miről meséljen: … a vasorrú bábáról vagy miről? (Petőfi Sándor) Volt egy öreg király a tündér világba S egy vén felesége, a vasorru bába. (Arany János); b) (átvitt értelemben, gúnyos) csúnya, gonosz, házsártos vénasszony; boszorkány (2). Minek vetted el ezt a vasorrú bábát? (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, népies, régies) Erős és vastag csőrű <madár>, amely a kemény magokat is feltöri. Vasorrú pinty. A vasorrú madarak egy része elköltözködik. (Vas Gereben)
