váltó
váltó melléknév és főnév
I. melléknév
Olyan, aki, ami vkit, vmit vált (I. 1–5). Ruhát váltó háziasszony; jegyzéket váltó nagyhatalmak; egymást váltó brigádok, ünnepségek; lépést váltó katonák; az é-t í-re váltó tájszólások; pénzt váltó kereskedő; jegyet váltó utas. Az egymást váltó úszók egyre növelték előnyüket. Váltó örömnek s fájdalomnak Igy olvadván érzésiben, A bánatok kevésbbé nyomnak. (Kölcsey Ferenc) Az udvarában egymást váltó idegenek között volt egy orosz és egy szász tiszt. (Jókai Mór) || a. (népies) Egy váltó fehérnemű: annyi f., amennyit vki egy alkalommal magára szokott ölteni. Egy pár váltó fehérnemű az iszákban…: így indult útnak. (Eötvös Károly)
II. főnév -t, -ja
1. (jogtudomány, kereskedelem, közgazdaságtan, 1945 előtt) Törvény által megszabott formában kiállított, forgatható értékpapír, amelyben az elfogadó kötelezettséget vállal, hogy meghatározott időben és helyen megszabott összeget fog fizetni v. fizettetni hitelezőjének v. egy harmadik személynek. → Bankszerű váltó; → biankó váltó; első váltó: több eredeti, egyenlő érvényű példányban kiállított váltó közül az első példány; fedezeti váltó: olyan váltó, amely tartozás, követelés fedezetéül, biztosítékául szolgál, hogy a hitelezőnek szükség esetén könnyebb behajtási lehetőséget biztosítson; hamis, hamisított váltó; → idegen váltó; → külföldi váltó; → látra szóló váltó; → saját váltó; → saját rendeletre szóló idegen váltó; → vásári váltó; váltó aláírása, elfogadása; váltó forgatása; váltó megóvása ←; váltó telepítése ←; a váltó tulajdonosa; a váltó kiállítása, kibocsátása, lejárata, leszámít(ol)ása, meghosszabbítása; váltót → ad vmire; váltót ad vkinek vmely összegről; vkinek váltót ír alá (→ aláír); váltót állít ki (→ kiállít); vkire → forgatja a váltót; váltót → hosszabbít; váltót → kibocsát; a bank a váltót leszámít(ol)ja; → megóvja a váltót; → megóvatolja a váltót; váltót → óvatol. Nem loptál, nem raboltál, talán még váltót sem hamisítottál. (Csiky Gergely) A bécsi váltói, amelyekkel a téli kártyaadósságait rendezte, lejártak. (Herczeg Ferenc) Összehajtogatta a váltót, és visszatette tárcájába. (Babits Mihály)
2. (vasútügy, közlekedés) <Vágányok elágazásánál> a vágányba beépített olyan berendezés, amely a sínen mozgó járműveknek egyenes irányú vágányokról kitérő vágányra való áthaladását teszi lehetővé, azaz irány változtatására alkalmas. A váltó egyenesre áll; átállítja, beállítja a váltót. Hibásan állította a váltót. A vonat kattogva haladt át a váltókon. Váltókon csattogott át, szemafórok mellett rohant el a vonat. (Hunyady Sándor)
3. (műszaki nyelv) <Gépen, szerkezeten> az a rész, amelynek segítségével a gép működésében szükséges változtatást hajthatunk végre. || a. <Írógépen> az a rugós billentyű, amelynek lenyomásakor a gép nagybetűt v. egyéb jeleket ír.
4. (sport) <Főleg futásban, úszásban> olyan – rendsz. négy versenyzőből álló – csapat, amelynek tagjai egymást követően meghatározott távot tesznek meg olyképpen, hogy csak akkor indulnak el, amikor az előző versenyző – távját befejezve – odaért az ő kiindulásuk helyére. 4 × 100 méteren hat váltó indult. A japán váltó győzött. || a. (sport, bizalmas) Váltók (4) részvételével rendezett versenyszám, amelyben az a csapat győz, amelynek utolsó versenyzője elsőnek érkezik a célba. Ifjúsági, kegyeleti, 4 × 100 méteres, olimpiai váltó; → svéd váltó; → vegyes váltó. A váltóban öt csapat indul.
5. (ritka) Az a személy, aki vált. A harmadiknak váltó szabálytalanul adta át a botot, s emiatt a csapatot kizárták a versenyből.
6. (elavult) <A XIX. század első felében> pénznem (papírpénz), amelyből két és fél forint tett ki egy (ezüst) pengő forintot. Vettem november hóban, tehát mikor a gabona legolcsóbb szokott lenni, … 5 jó forintjával köblét. Azonban … ára mindig lefelé megy, februárban már 7–8 frt váltóban. (Arany János)
7. (tájszó) Egy váltó fehérnemű; váltás. Mi mindent visz kelmed magával? – Semmit, csak egy váltót. (Eötvös Károly)
Szóösszetétel(ek): 1. váltóaláírás; váltóárfolyam; váltóbank; váltóbíróság; váltóbirtokos; váltócédula; váltódíj; váltódiszkontálás; váltóelévülés; váltóelfogadás; váltóesedékesség; váltófedezet; váltófizetés; váltóforgalom; váltóforgatás; váltókamat; váltókereset; váltókészülék; váltókibocsátás; váltókönyv; váltókötelezettség; váltókövetelés; váltólámpa; váltólejárat; váltóművelet; váltóóvatolás; váltóper; váltórendelet; váltószédelgés; váltótorony; váltótulajdonos; váltóügylet; váltóüzlet; 2. betűváltó; sorváltó; szalagváltó.
váltós.
