váltig
váltig határozószó
1. Hosszan és nagyon, a kifáradásig (de eredménytelenül). Hát Matyi hol jár most? váltig keresék, de az éjnek | Jó oltalma alatt hamar által ment a határon. (Fazekas Mihály) Pattoghat az ostor váltig : Szegény két ló alig mászik. (Reviczky Gyula)
2. Hosszú ideig ismételten, újra meg újra. Váltig mondtam, hogy nem lesz jó, nem hallgatott rám. Pörge Dani … elvette a Sinkóék | Cifra lányát, a Terát. | De most bezzeg bánja már, Váltig hajtja: kár volt, kár! (Arany János) A fejedelem mellett álltak Naláczi, Daczó, kiket váltig kínált a jó fejedelem, hogy üljenek le. (Jókai Mór)
3. (régies) Mindvégig (1). S az én életem is legyen halhatatlan, Hogy kínaitokat váltig kacaghassam! (Petőfi Sándor) [Levél ifjú társakhoz.] Indultok? jó, ideje már bizony, (Tartok veletek, váltig, holtig, persze). (Ady Endre)
4. (ritka, régies) <Melléknév előtt, fokozó szóként:> egészen, nagyon; egyre (inkább v. jobban). A zárdaszűzek kitalálni nem tudták, mi vonhatja egymáshoz ezen váltig különböző lényeket. (Kemény Zsigmond) Eloltogatták a lámpákat egyenkint, hogy váltig sötétebb lett az utca. (Mikszáth Kálmán)
