-való
-való (melléknév és főnév utótagjaként)
I. (melléknév utótagjaként)
1. Az előtagban megjelölt helyen, térben levő, onnan származó. → Idevaló; → jelenvaló; → odavaló.
2. Az előtagban megjelölt időben létező, történő, lefolyó. → Jelenvaló; → örökkévaló.
3. Az előtagban megjelölt célra megfelelő, alkalmas. → Arra való; → jóra való; → valamire való.
4. <Negatív értelmű szóhoz kapcsolódó utótagként:> az előtagban megjelölt fokban nem alkalmas, nem megfeledő. → Hiábavaló; semmirevaló.
5. Az előtagban megjelölt helyre v. személyhez, tárgyhoz, körülményhez illő. → Helyénvaló; → hozzávaló; → idevaló. || a. (főnévi értelemben) Nem érintkezik a hozzávalókkal.
6. Az előtagban megjelölt bánásmódot, elbánást megérdemlő. → Csapnivaló; → ennivaló.
7. (ritka) <Viszonyításban:> az előtagban megjelölt helyzetben, minőségben levő. → Alábbvaló; → alávaló; → alattvaló; → feljebbvaló.
8. (átvitt értelemben is) -valóbb: (az alapfokban két szóba írt elismerő v. rosszalló értelmű melléknévi szókapcsolatnak megfelelő egybeírt középfokú szó utótagjaként) a főnévi igenévi előtaggal jelölt cselekvésre, megnyilatkozásra, érzelemre megfelelőbb, alkalmasabb. Csodálnivalóbb; imádnivalóbb; a legszégyellnivalóbb cselekedet.
9. (átvitt értelemben is) -valóbb: (az előbbihez hasonló utótagként, rosszalló értelmű előtaggal kapcs.) a főnévi igenévi előtaggal jelölt büntetésre nagyobb fokban méltó. Kötnivalóbb, kötöznivalóbb.
II. (főnév utótagjaként)
1. Az előtagban megjelölt helyen levő, onnan származó személy. Az idevalókat jól ismerem.
2. <Negatív értelmű szóhoz kapcsolódó utótagként:> az előtagban megjelölt fokban nem-megfelelő személy. Egy ilyen semmirevalóval nem állok szóba.
3. (ritka) Az előtagban megjelölt személyhez illő személy. Nem érintkezik a hozzávalókkal.
4. Az előtagban megjelölt személyen, testrészen (állandóan) viselt tárgy, főleg ruházati cikk. → Fejrevaló; → fülbevaló; → lábravaló; → nyakravaló; → rajtavaló. Minden süvegelte személyét, Csak Matyinak volt fenn egyedül a főrevalója. (Fazekas Mihály)
5. Az előtagban megjelölt helyzetben, körülmények között levő személy. → Alattvaló; → feljebbvaló. || a. Az előtagban megjelölt helyre illő személy. → Akasztófáravaló. Te pokolravaló!
6. Az előtagban megjelölt helyzetben létező dolog. → Magánvaló.
7. (rendsz. főnévi igenévi előtaggal) Az előtagban kifejezett célra, rendeltetésre szánt, arra megfelelő, alkalmas tárgy, anyag, dolog. → Ennivaló; füstölni való; → harapnivaló; → innivaló; → olvasnivaló; → vetnivaló. Vett a piacon befőznivalót. Illő, hogy urának ennivalót hozzon. (Arany János)
8. Az előtagban megjelölt célra használható, erre alkalmas összeg, ill. érték. Borravaló; pálinkáravaló.
9. Az előtagban megjelölt célra, felhasználásra alkalmas anyag. → Kenyérnek való; → kenyérrevaló; → télirevaló; → tűzrevaló; útravaló. Elhoztam a kabátra valót. Megvan a leveshez minden belevaló. Gyűjti a szappanravalót.
10. Az előtagban megjelölt célra, felhasználásra alkalmas tárgy, dolog. (népies) Halálravaló: tisztesebb ruha, melyet főleg öreg személyek tartogatnak, hogy abban terítsék ki őket.
11. (rendsz. főnévi igenévi előtaggal) Az előtagban megjelölt cselekvésre, megnyilatkozásra, érzelemre méltó, megfelelő, alkalmas v. kívánatos tárgy, dolog. → Féltenivaló; → festenivaló; írnivaló; → keresnivaló; → kívánnivaló; → követnivaló; → kötnivaló; → látnivaló; → mondanivaló; → sírnivaló; → sütnivaló; → szégyellni való; tanulnivaló; → tennivaló; → tudnivaló. Mi nevetnivaló van ezen? Hozd a varrnivalódat, most megcsinálom. Nincs több elmondanivalóm. Sok titkolnivalója lehet. Ma sok foltoznivaló vár rám. Egy kis igazítanivaló van a ruhán. Elvégezte a javítanivalót. Mi jelentenivaló van ma? Pótolta a pótolnivalókat. Letárgyalták a tárgyalnivalókat. Nincs elvámolnivalója? Nincs hozzátennivalóm. Neki nincs takargatnivalója. Ami hoznivaló van, mind ő [a vasút] hozza. (Tömörkény István) Az öreg almáriom fiatalabb korában olyan helyen szolgált, ahol sok duggatnivaló lehetett (Móricz Zsigmond)
12. Az előtagban megjelölt személyhez, állathoz, dologhoz illő, neki szánt, megfelelő dolog. → Hozzávaló; → nekivaló. Szerencsés, … akinek a hollónak valóját [= szemét] Ki nem vágta [az ostor]. (Arany János) Bejártam a pesti piacokat, hol kaphatnék valami kedvemrevalót. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben, tréfás) (az előtag névutós szókapcsolat) A névutós előtagban kifejezett helyre szánt, illő, alkalmas dolog. → Kontyalávaló; → talpalávaló.
