vallató
vallató melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy>, aki vkit vallat. A gyanúsítottat vallató rendőrtiszt.
II. főnév
1. Az a személy, aki vkit vallat(ott). Az utcán felismerte vallatóját.
2. (nem hivatalos) Az a helyiség, ahol vallatni szoktak. Bevezették a vallatóba.
3. <Csak ebben az állandósult szókapcsolatban:> Vallatóra fog: a) vallatás, faggatás alá vesz, vallatni kezd vkit. A tolvajt a rendőr vallatóra fogta. Novák vallatóra fogta: – Miért járt itt? (Kosztolányi Dezső); b) (átvitt értelemben, ritka, választékos) <régi kéziratot, könyvet azzal a szándékkal vizsgál, hogy vmely adatot kihámozzon, homályos problémára világosságot derítsen. Vallatóra fogta a XII. századból eredő kodexeket.
Szóösszetétel(ek): rabvallató.
vallatói.
