vallatás
vallatás főnév -t, -ok, -a
A vallat igével kifejezett cselekvés. Megkezdi a vallatást; vallatás alá fog v. vesz vkit: vallatni kezdi. Május hó közepe táján vettek vallatás alá, s kezdődött a vizsgálat. (Táncsics Mihály) Csupán gyanúból a kegyetlen vallatásokat sohasem gyakorolta. (Gyulai Pál) || a. Az a cselekvés, ill. tény, hogy vkit vallatnak v. vallattak. A betörő, a gyilkos vallatása; az ártatlanok vallatása; eredménytelen vallatás. A kommunistákat a hosszas vallatás sem törte meg. (szójárás, bizalmas, tréfás) Majd kiderül a vallatásnál: majd kitűnik annak idején, hogyan volt, mi történt.
Szóösszetétel(ek): kínvallatás.
vallatási.
