vajákos
vajákos melléknév és főnév (népies, irodalmi nyelvben)
I. melléknév
1. Kuruzslással, babonás gyógyítással, jóslással, kártyavetéssel foglalkozó <személy, kül. nő>. Vajákos asszony. Volt vajákos asszony elég, aki kényes természetű helyzetben készen állt a segítséggel. (Jókai Mór) A vajákos ember tekintélyét – idekint így hívják a kuruzslót – roppant megnövelte … az idő. (Móra Ferenc)
2. Ilyen személy által haszn., ilyen célokra alkalmazott <szer, eljárás>. A leány bűbájos volt; kenettel, itallal, vajákos mesterséggel … elcsábítá a zsiványokat. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ok, -a Vajákos személy, főleg nő. Nem kellenek ők se, kik titkon az éggel | rádión beszélnek, a jósok, a boncok, | a ferde vajákos, ki cifra regéknek | gőzébe botorkál. (Kosztolányi Dezső)
vajákosság.
