váj
váj ige -t, -jon
1. tárgyas Váj vmit vmibe: <ember v. természeti erő> szilárd anyagban hosszas ásó, mélyítő munkával létrehoz vmely mélyedést v. üreget. Aknát váj; gödröt, lyukat váj a földbe; üreget váj a falba, a sziklába. A vízcseppek medencét vájtak a sziklába. (Gárdonyi Géza) Az utcával párhuzamosan rohan a Tisza, … egyre nagyobb szakadékokat vájva a szántóföldbe. (Móricz Zsigmond) || a. Váj vmit (vmiből): ilyen munkával készít vmiből vmit. Teknőt, vályút váj (fatörzsből).
2. tárgyas (irodalmi nyelvben) <Szilárd anyagot> ilyen munkával fokozatosan gödrössé, üregessé tesz. Akkor volt halottunk s nem temettük őket, Most nincsen, és mégis vájjuk ezt a földet. (Arany János)
3. tárgyas (választékos) Váj vmit vmibe: hegyes, főleg horgas vmit vmibe mélyeszt, vele beletép. A sólyom a nyúl húsába vájta karmát. És összecsaptunk … Husába vájtam kezemet, Téptem, cibáltam. (Ady Endre) || a. tárgyas (ritka) Vkinek a szemét vájja: ilyen módon (ki)tépi. Holló vájta szemét, farkas evé máját. (Arany János) || b. tárgyas (régies, irodalmi nyelvben) Sebet váj: sebet ejt, vág. Gárdon sujt és ront; minden vágása sebet váj. (Vörösmarty Mihály) || c. tárgyas (átvitt értelemben, költői) <Bánat, fájdalom, gond> furdal, mar, gyötör. Félelem és bánat kezdte szivét vájni. (Arany János)
4. tárgyas (ritka) <Üreges testrészt> piszkál; turkál, vájkál benne. Orrát, fülét vájja; fogát vájja.
5. tárgyatlan (ritka, régies) Vájkál (vmiben). Üres volt a feje néki, Üresebb a zsebje, Egy keserves polturáért Könyökig vájt benne. (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: átváj; felváj; kiváj; összeváj.
vájás; vájható; vájó; vájt.
