utókor
utókor főnév
1. A mostani kor, a jelenkor v. (a múltban, ill. a jövőben) jelennek tekintett kor után következő idő; későbbi kor. Még a falak álltak, mikor még köveiket a vállalkozó utókor szentségtelen keze szét nem szedte. (Jókai Mór) Czirmaitól kép nem maradott fenn az utókor számára. (Krúdy Gyula)
2. Kül. az e korban élő v. élt nemzedék, ill. véleménye, értékelése. A hálás utókor; az utókor számára feljegyez vmit; az utókorra hárul a feladat, hogy …; az utókorra marad, száll vmi. Csak az utókor méltányolta az életében lekicsinyelt művész munkáját. Az államférfit, kit nagynak neveztünk … Komédiásnak nézi az utókor, Ha a valódi nagyság lép helyébe. (Madách Imre) Az utókor se sietett e mellőzött költőnek elégtételt adni. (Ambrus Zoltán) [A költő] neve, ha van, csak áruvédjegy | mint akármely mosóporé, | s élete, ha van élte még egy, | a proletár utókoré?! (József Attila)
utókori.
