utójáték
utójáték főnév
1. (film, színház) Némely színdarab befejezését alkotó párbeszédes jelenet v. felvonás, amely a színdarab tulajdonképpeni cselekményének befejeződése után a szereplők későbbi sorsáról szól, v. az írónak a darabbal kapcs. észrevételeit adja elő. Molière utójátéka a Nők iskolájához.
2. (zene) <Hangszerrel kísért énekelt műben> a kísérő hangszer befejező szólama az ének elhangzása után. || a. (vallásügy) Olyan orgonadarab v. rögtönzés, amelyet az orgonista az istentisztelet befejezése után, a híveknek a templomból való kivonulásakor játszik.
3. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, választékos) Vmely befejezettnek látszó esemény után következő mozzanat v. történés, amely amannak következménye. A görög–török háború az első világháború utójátéka volt. Ebben a szótlan … emberben szerencsétlen házasságának és szerelmének utójátéka zajlott le. (Kuncz Aladár)
utójátékos; utójátékú.
