utas
utas főnév és melléknév, (tájszó, régies) útas
I. főnév -t, -ok, -a Tartózkodási helyéről más helyre, más vidékre v. országba menő, utazó személy. Szárazföldi utas; tengeri utas; az autóbusz, a hajó, a vonat utasai; a peronon álló utasok. A szomjas utasok megrohanták az állomás vendéglőjét. A hajó utasai gyönyörködve szemlélték a vidéket. Útas köszönj rám egy pint bort. (Csokonai Vitéz Mihály) Csapláros nyiss ajtót …. künn útas áll. (Tompa Mihály) [Egy lány a villamosban.] Körötte durva lármás utasok Tolongtak s ő csak ült és olvasott. (Tóth Árpád) Utasaink helyet kaptak a bőrüléseken, amelyek … szakadtak, kopottak voltak. (Krúdy Gyula) Az utasok hordárért kiabáltak. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) Olyan (szegény) ember, aki gyalog járja az országot. A messziről jött utas fáradtan rótta az országutat. Ha szegény utas jött, ezt mondta szívesen: „Nesze az erszényem, s áldjon meg az isten!” (Petőfi Sándor) Pest alatt ért össze utasunk az esttel. (Arany János)
II. melléknév (ritka) Úton levő, utazó <személy>. Az utas úriember … kimutatta nevetés közben éles, hosszú, ritkás fogait. (Tolnai Lajos)
Szóösszetétel(ek): 1. utasforgalom; utasszállítás; 2. hajóutas; nászutas; potyautas.
