utánzó
utánzó melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, ami utánoz. Apját utánzó fiú; utánzó majom; utánzó művészetek: <egyes esztétikusok osztályozása szerint> a művészetnek azok az ágai – főleg szobrászat, festészet –, amelyeknek tárgya az élet, a természet jelenségeinek ábrázolása. Kegyelmes uram, szólt neheztelést utánzó arccal. (Jókai Mór) || a. Utánzással kapcsolatos, rá vonatkozó. Utánzó hajlam. A kislány mindaddig, amíg el nem szenderül, a játékos utánzó ösztönével hússzor-harmincszor ismételgeti a hallott mondatot. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -ja Utánzó, eredetit nem alkotó személy; epigon. Költészetben – valamint minden ágában a művészetnek – többé-kevésbé mindnyájan utánzók vagyunk. (Arany János) || a. Mások szokásait, erkölcseit követő személy. [Irinyi József] mindenben hű utánzója … volt a francia arany fiatalságnak. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): hangutánzó.
utánzói.
