utálatos

Teljes szövegű keresés

utálatos melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb Olyan, aki, ami utálatot kelt; undok, ocsmány, visszataszító. Utálatos állat, bűn, cselekedet, ember, féreg, látvány, némber, viselkedés. Utálatosan káromkodik.  Micsoda savanyúvíz …! Épen a sárhoz illik; mert ha egyik utálatos, a másika fertelmes. (Mikes Kelemen) Nem azért utálatos biborban is A méltatlanság, hogy tiszteljük azt. (Vörösmarty Mihály) Bor volt, utálatos égető ital, mely fejemet elszédíté. (Jókai Mór) Ha százszor is elfordulnék Tőled okkal vagy nem okkal, … Nem mehetek a gazokkal S melléd kell állnom … Utálatos, szerelmes nációm. (Ady Endre)
II. főnév -t, -ok, -a Utálatos, undok személy. Menj innen, te utálatos! Az utálatos meglapult a háttérben. Azok az utálatosok tömérdek bajt okoztak nekünk.
utálatoskodik; utálatosság.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT