utálat

Teljes szövegű keresés

utálat főnév -ot, -a, (népies, kissé régies) útálat
Az utál igével kifejezett lelkiállapot, erős ellenszenv, undorodó érzés vki, vmi iránt; az a tény, hogy vki utál (1, 1a, 2) vkit, vmit; undor. Elfogja az utálat; utálat tárgya; utálat ránézni; utálatot érez, kelt; utálattal gondol vmire; utálattal fordul el vmitől.  Mit jársz utánam? vagy nem érted el: Hogy útálatból szöktem tőled el? (Arany JánosShakespeare-fordítás) Utálattal dobom el … családom nevét és hagyományait. (Karinthy Frigyes) Sorsotok: epe, vad gyűlölet, Utálat. (Ady Endre) A leves … langyossá hűlt. Utálattal kanalazták. (Nagy Lajos) || a. Az, aki, ami ilyen érzést kelt, ilyen lelkiállapotot okoz (vkiben). Utálat ez az ember. Utálat az, ami itt folyik.  Forrás vize vértől iszony és útálat. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): közutálat.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT