trucc

Teljes szövegű keresés

trucc főnév -ot, -a
1. (rendsz. csak határozó ragos alakban) (ritka, bizalmas) Dac, dacolás, ellenkezés. Truccból tesz vmit.  Csak azért is, truccból is Bertalannak keresztelték. (Jókai Mór) Egyik jánya férhe [= férjhez] ment egy festőhö [= festőhöz] truccból. (Móricz Zsigmond)
2. (népies, régies) Vminek a truccára: vminek ellenére, hátrányára, kárára.  Nyugodalmam truccára is azután a szövetségesekhez állottam. (Katona József)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT