trubadúr
trubadúr főnév -t, -ok, -ja
(történettudomány, irodalomtudomány) A (XI–XIII. századi) feudális lovagi költészet képviselője Dél-Franciaországban; főleg az eszményi, rajongó szerelmet és vitézséget éneklő nemesi, udvari költő. Dante a provencal [= provence-i] trubadúrok és gótikus templomok tanítványai (Babits Mihály) || a. (irodalmi nyelvben) Főként az epedő szerelemről éneklő, költő; (szerelmi) dalnok. Az új emberek más fából valók. Hidegek, mint maga a tudomány… míg elődeik a szépnek lángoló trubadúrjai voltak. (Ambrus Zoltán) Dalos, törékeny, halk fiú legyen, Asszonyos, kósza, könnyes trubadúr. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): trubadúrköltészet.
trubadúri; trubadúrkodik; trubadúros; trubadúrság.
