törő
törő melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki v. ami tör (I–IV) vmit v. vmire. Tányért, poharat törő; diót, kenyeret törő asszony; vkinek biztonságára, életére törő; ellene, vmely célra törő; eredmények elérésére törő ember.
2. Olyan, ami éppen törik (1, 3, 5), ill. hajlamos arra, hogy törjön (2, 5). Könnyen törő fa; darabokra törő üveg; a bokában törő láb; az igába törő állat.
II. főnév -t, -je [e] Eszköz, melynek segítségével törnek. A törővel apróra törte a diót. Huh! Még neked áll feljebb? sikított fel Mácsikné, fölkapván egy törőt az ágy melletti mozsárból. (Mikszáth Kálmán) || a. (tájszó) Kender törésére haszn. eszköz; tiló.
Szóösszetétel(ek): 1. törőhenger; törőképesség; törőmalom; törőmozsár; törőrúd; törőszék; 2. borstörő; csonttörő; diótörő; faltörő; fejtörő; fénytörő; hullámtörő; jégtörő; kőtörő; mozsártörő; nyaktörő; nyelvtörő; páncéltörő; szentségtörő; sztrájktörő; úttörő.
