toll

Teljes szövegű keresés

toll főnév -at, -a
1. A madár testét rendsz. sűrűn borító, szaruanyagból való képződmény, amely részben üreges, részben tömör (cséve és szár) gerincből és gerinchez csatlakozó, ill. abból kinyúló, zászlóra emlékeztető lemezekből áll. Fehér, tarka, fényes toll; szárnyfedő toll(ak); a toll gerince, szára; a toll zászlója v. vitorlája; a toll lelke ; kitép a madár szárnyából egy tollat; tollat foszt.  Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak, Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap. (Ady Endre) [A Holló.] Itt ne hagyd egy árva tollad, nehogy arról rágondoljak, | mit hazudtál e szobornak vállán ülve peckesen! (Babits MihályPoe-fordítás) Egy tollat kihúz a gúnár farkából. (Nagy Lajos) || a. Vmely madár testét fedő ilyen képződmények összessége; tollazat. Hull a tolla; borzolja a tollát; tollát hullatja; vminek a tollait letörli; tollát váltja.  A… madarak a tollukat piszkálták, egymásra bámultak leapadt böggyel. (Gelléri Andor Endre) || b. Ez a képződmény kalap- és sisakdíszként v. jelképként, ill. jelvényként. Tollat tűz a csákója, kalapja, sisakja mellé.  Sisakellenzője le vagyon bocsátva. Csúcsáról fejér toll libeg-lobog hátra. (Arany János) A… fehér és fekete tollak a Heves megyei fehér és fekete tollas, kormány- és ellenzéki pártokat jelentik. (Gyulai Pál) Büszke volt honfoglaló ősére, aki vezéri tollat viselt a süvege mellett. (Krúdy Gyula) || c. Libának, kacsának, tyúknak kitépett tolla, amelyet fosztott állapotban dunyha, vánkos megtöltésére használnak. Fosztott, fosztatlan toll; nyári toll; téli toll; tollat vesz; tollat tesz a dunyhába; tollal kereskedik; tollal tölti meg a vánkost.
2. (elavult) <Régen> a lúd szárnyának egy tolla a szára végén megfaragva, ill. meghegyezve mint íróeszköz. Tollat farag, hegyez, metsz.  Szégyennek tartaná a tollat faragni. (Jókai Mór)
3. Fából, fémből v. műanyagból készített, rudacska alakú íróeszköz, amely tintával, tussal való írásra alkalmas tollheggyel v. tollhegyül szolgáló rovátkolt üvegkúppal, esetleg más csúccsal van ellátva. Nem fog a toll; vmi a tolla hegyén van: (átvitt értelemben is) vmi írásközben hirtelen jut eszébe; feltűz vkit a tolla hegyére; (választékos) tollba mond: hangosan mondja azt, amit egyidejűleg vkivel le akar íratni; tollhoz nyúl: (átvitt értelemben is) írni kezd; (átvitt értelemben) tollára jön v. kínálkozik vmi: témának, megírni valónak kínálkozik; bemártja v. tintába mártja a tollat; tollat fog, ragad v. vesz a kezébe: (átvitt értelemben is) írni kezd; tollat forgat: (átvitt értelemben is) írói tevékenységet folytat; (átvitt értelemben) vmi kezébe adja a tollat: írásra készteti; leteszi a tollat: (átvitt értelemben is) abbahagyja az írást v. írói működését; megnyomja a tollát: (átvitt értelemben is) kíméletlenül v. erélyesen ír; rágja a tollat.  Munkára tollak, kalamárisok! (Arany János) A báró… minden tollat forgató embert Ovidius kollégájának tartott. (Mikszáth Kálmán) Kipróbálja a tollat. Fog, hála Istennek. Igazán csoda. (Nagy Lajos) || a. Tollhegy. Hegyes, vágott toll; kihúzó toll; tollat tesz a tollszárba.
4. (átvitt értelemben) Írói tevékenység és írói művészet. Nincs toll ezt leírni; kiesik a toll a kezéből; tolla után v. tollából él; epébe mártja a tollát; vitriolba mártja a tollát; tollát elv v. meggyőződés vezeti; tollával keresi kenyerét; vki, vmi kiüti v. kicsavarja vkinek a kezéből a tollat.  [Kemény Zsigmond] mindvégig a toll embere maradt. (Péterfy Jenő) Csak a tollakat ne fogja meg átok, Írók kicsinyje s nagyja rajta csak! (Tóth Árpád) Ó névtelen s neves száz fürge hőse A tollnak, amely szentebb, mint a kard. (Juhász Gyula) || a. Írásmód, stílus. Éles toll; harcos, jó, kitűnő, könnyű tolla van.  Tolsztoj tollára méltó alak! (Kuncz Aladár)
5. <Különféle tárgyakon, eszközökön, szerszámokon> tollszerűen egy v. esetleg több síkban kiszélesedő rész. A nyíl tolla: a nyílvessző végén levő s a nyíl repülését irányító sík lap; (régies) a buzogány tolla: a b. fején levő hegyes kiemelkedések egyike; (sport) az evező(lapát), a lapát tolla: az evezőnek, a lapátnak (2) az a része, amelyet a vízbe merítenek; a kulcs tolla: a kulcs szárának végén levő kiszélesedő sík lap, amely nyitáskor és záráskor elforgatja a zár alkatrészeit.  A kulcs tolla megkezdé a zár nyelvét az ütközőből kihúzni. (Jókai Mór)
Szólás(ok): idegen tollakkal ékeskedik (v. büszkélkedik): olyasmivel büszkélkedik, ami nem a sajátja, amit ő csak eltulajdonított.
Szóösszetétel(ek): 1. tollburok; tollcsata; tollcséve; tollcsomó; tolldísz; tollfaragó; tollfosztás; tollgyűjtés; tollkereskedés; tollkereskedő; tollkoszorú; tollkönnyű; toll-labda; toll-legyező; tollnemű; tollnyél; tollpamat; tollpercegés; tollprém; tollpróba; tollpuska; tollrágás; tollszedő; tolltaraj; tolltok; tolltörlő; tollviselés; 2. ágytoll; aranytoll; darutoll; evezőtoll; fácántoll; farktoll; fedőtoll; golyóstoll; írótoll; kócsagtoll; kormánytoll; kulcstoll; legénytoll; libatoll; lúdtoll; pávatoll; pehelytoll; strucctoll; szárnytoll; töltőtoll; zergetoll.
tollú.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT