tisztelő
tisztelő melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki vkit, vmit tisztel. A szüleit tisztelő gyermek; a törvényt tisztelő bíró.
II. főnév -t, -je [e] (rendsz. birtokos sz-raggal) Olyan személy, aki vkit tisztel, nagyra becsül. Mindkor hív tisztelőd voltam. (Csokonai Vitéz Mihály) Tiszteltelek; mint tisztelőd menék | Hozzád. (Petőfi Sándor) || a. (elavulóban) <Levél befejezéseként az aláírás előtt, elhomályosult jelentéssel.> Igaz v. őszinte tisztelője X. Y.
