tisztelgés
tisztelgés [ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A tiszteleg igével kifejezett cselekvés, az a tény, hogy vki, vmi tiszteleg. Tisztelgés vki előtt v. vkinél; tisztelgés a zászló előtt, katonák feszes tisztelgése a tábornok előtt; küldöttségek tisztelgése a kormány tagjainál; a külföldi követek tisztelgése az államfőnél; kezét tisztelgésre emeli. A kapitány úr… a fényes kardot tisztelgésre vágja. (Tömörkény István)
tisztelgési.
