tétemény
tétemény [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (régies)
1. Tett, cselekedet. A keresztyén áhétatosság nem elégszik meg a szóval, megkívánnya a téteményt. (Faludi Ferenc) Éli szép téteményjének méltó jutalmát. (Kisfaludy Sándor)
2. (költői) Tét (1). Szólt a fiú: „Kettő, vagy semmi!” | És kártya perdül, kártya mén [= megy]; Bedobta… késő visszamenni: Ez az utolsó tétemény. (Arany János)
3. (tájszó) Babonás rontás. (2), átok. Tétemény van rajta: megbabonázták, megrontották. Így fedezték föl a bűvölést-bájolást, a táltosságot, a ráolvasást, a csodás „téteményt”. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): jótétemény.
téteményes.
