teremtuccse
teremtuccse [e-ë v. e-e-e; t-u] mondatszó, (régies) teremtugyse, (elavult) teremtugysegéljen [terëmtutysegéjjen v. teremtuccsegéjjën] (népies)
<Az állítás hitelének fokozására; erős fogadkozásként, esküdözésként; kb. a. m.> bizony (IV) Isten; Isten bizony; bizisten.
1. <Értékítéletben, ténymegállapításban.> Hányadik már a pohár?… csak Ötödik? | Teremt’ ugyse becsülettel Működik. (Petőfi Sándor) Derék egy pára, teremtugyse! nem adnám száz forintos paripáért. (Kemény Zsigmond)
2. <Fenyegetésben, tréfás ijesztgetésben.> Uraim, teremtuccse! megharagszom. (Vörösmarty Mihály) Ha még egyszer lúvá hagyjátok magatokat tétetni, teremtuccse megnyergellek benneteket. (Jókai Mór)
3. <Mentegetőzésben.> De mikor már mondom, hogy Viola nem volt itt; – válaszolt István – teremt-ugysegéljen, üdvösségemre mondom, nem volt itt! (Eötvös József)
