tagad

Teljes szövegű keresés

tagad ige -tam, -ott, -jon
1. tárgyas Tagad vmit: vmiről azt állítja, hogy az nincs, nem igaz, nem történt meg. Kereken tagad vmit; állhatatosan, hiába, váltig tagad. Ki merné tagadni, hogy…? Tagadja, hogy van pénze. Tagadja a tényeket.  Ne is tagadd, pirongó arcodon Látom, hogy úgy van – és én Hunyadi A bűnnek szolgáltam kiséretűl! (Vörösmarty Mihály) Tagadom, hogy igaz volna a bibliai példázat, amely a leomlott babiloni toronyról szól: a torony áll, a torony épül. (Móra Ferenc) || a. tárgyas (átvitt értelemben)  Néked is szép rózsaszálam, (Szád s szemed tagadja bár) kedvesebb kezd lenni nálam Egy enyelgő lepke már. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. tárgyas (filozófia, nyelvtudomány) <Ítélet, mondat, szó> azt állítja, hogy vmely föltételezett viszony, ítélettartalom, mondat nem érvényes. A tagadó ítélet az alanyként és az állítmányként szereplő fogalom feltehető viszonyának érvényét tagadja. A tagadószó a mondat tartalmát tagadja.
3. tárgyas (gyak. igenévi alakban) (költői) Megtagad (2) (kül. ismételten v. folyamatosan).  Tagadni multat, mellet verve, Megbabonázva, térdepelve. (Ady Endre) Mért van az, hogy aki önlelkét tagadva, Cédán veti testét hiú forgatagba, Azt te lágy szelíden simogatod szépen… (Juhász Gyula)
4. tárgyas (tárgy nélkül is) (jogtudomány) Tagad (vmit): <terhelt, vádlott> vmely bűncselekmény elkövetését nem ismeri el. A terhelt, a vádlott konokul tagad. Tagadta a bűncselekmény elkövetését. Hiába tagadott, rávallottak.  A naiv gyilkos… váratlanul tagadni kezdett az utolsó kihallgatások alkalmából. (Babits Mihály)
Igekötős igék: eltagad; kitagad; letagad; megtagad.
tagadható; tagadott.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT